A csodacsapattól az olimpiai aranyéremig Beszélgetés Széles Sándorral, az Év edzőjével - 28 Február 2013 - Széles Sándor Úszó- Nevelő Műhely



 SZÉLES SÁNDOR  ÚSZÓ-NEVELÖ MŰHELY 

 Főoldal | Profilom | Kilépés Csütörtök, 20.07.2017, 19:39

Föoldal


Edzők
 



 Széles SándorJelentkezési Lap


    


Főoldal » 2013 » Február » 28 » A csodacsapattól az olimpiai aranyéremig Beszélgetés Széles Sándorral, az Év edzőjével
14:27
A csodacsapattól az olimpiai aranyéremig Beszélgetés Széles Sándorral, az Év edzőjével


A sportújságírók hagyományos év végi szavazásán állt már a dobogó második (2009-ben) és harmadik (2011) fokán is, majd a londoni olimpia után, 2012-ben feljutott a csúcsra: az Év edzője szavazás győztese lett Széles Sándor úszóedző, méghozzá úgy, hogy a két „versenyzői aranyat” két újdonsült olimpiai bajnok tanítványa, Gyurta Dániel és Risztov Éva kapta.

Talán nem mindenki tudja Széles Sándorról, hogy versenyzőként két sportágban is az élvonalba tartozott: úszásban és öttusában. Széchy Tamás első versenyzői csapatának tagja volt, együtt úszott többek között Hargitay Andrással és Verrasztó Zoltánnal, nemzetközi versenyeken is szerepelt, majd eltávolodott a sportágtól, mert - mint több úszóifjoncot - elcsábították öttusázni. Az összetett sportágban a Csepel csapatában junior országos bajnok, egyéniben ezüstérmes volt, az 1976-os junior világbajnokságon tagja volt a bronzérmes válogatottnak, egyéniben pedig a nyolcadik helyet szerezte meg.
„Mindig volt affinitásom a technikai dolgok iránt, a grundon ezret dekáztam, meg is nyertem a versenyt. Az öttusában is feküdtek az ügyességi számok, úszni, futni pedig tudtam. Ma is ars poeticám a technika, úszóedzőként ezt tűztem a zászlómra. Egyébként nemcsak dekázni tudtam, jól is fociztam, ebben a sportágban a kimagasló technikai tudás miatt a Barcelona játéka szimpatikus nekem. Ma is sokat merítek öttusázó pályafutásomból, ami ugyan nem tartott sokáig, de minden cikket és fényképet eltettem abból az időből, mint ahogy a mostani életemből is, párom, Csilla segítségével. Az öttusázók máig meghívnak a különböző eseményekre, Balczó Bandival nemrégiben is jókat beszélgettünk”.
Mesél az 1976-os junior világbajnokságról, arról, hogy bár nem kedvelte a lovaglást, mégis ezer pont fölött teljesített ebben a számban, és csapattársaival felállhattak a dobogóra. Aztán a TF-en elkezdte az úszó szakedzői tanulmányokat, ám a nappali iskolába járást nehezen tudta összeegyeztetni az öttusa edzéseivel, sok időt vett el az edzéshelyszínekre utazgatás is.
„A következő világbajnokságra a szigorú válogatási feltételek miatt nem jutottam ki, és válaszút elé kerültem. Széchy Tamás, az Öreg látta, hogy vívódok, és mivel érezte bennem az edzői pálya iránti érdeklődést, ösztönzött, hogy döntsek. Az öttusa helyett az edzőséget választottam, és 1977 őszén az Öreg mellé szegődtem. Egy évig Széchy edzéstervei alapján dolgoztam, majd 1980-ban már a tőle tanultak alapján a saját módszereimet alkalmaztam. A moszkvai olimpián Nagy Sanyi 400 gyorson elért hatodik, és Wladár Zoli 1500-as hetedik helye az én munkám gyümölcse volt. Nem tagadom, jobb eredményeket vártam, de akkor még rutintalan, zöldfülű edző voltam, 24 évesen én voltam a legfiatalabb edző az olimpián. Érdekesség, hogy én már edzőként voltam ott Moszkvában, míg Ákos Ajtony, aki lovas edzéseket tartott nekem az öttusában, versenyzőként… Azt hiszem, az olimpia eredményeivel elégedetlenebb voltam, mint az Öreg, de hát az elégedetlenség viszi előre az embert…”
Mesél arról, hogy 1986-ban otthagyta Széchyt, nem haraggal, hanem hogy tovább léphessen, a saját útját járhassa. Egykori gyorsúszóként sikeres gyorsúszókat nevelt - Szilágyi Zoltánt, Kalaus Valtert -, ám tudta, hogy a sors nem mindig hozza majd össze gyorsúszó-tehetségekkel, ezért más úszásnemek felé is nyitott. Az ő tanítványa volt az 1992-es ifjúsági Európa-bajnokságon 200 vegyesen győztes Zubor Attila. Öt évet töltött a BVSC-ben, ahol oktatófilmet is készített, majd visszatért Széchyhez.
„Az Öreg figyelte a munkámat, és látta például, hogy egy serdülő bajnokságon a 18-ből 17 aranyérmet elhoztunk. Folyamatosan üzengetett, csábított vissza, és 1990-ben beadtam a derekam. Teltek az évek, majd 1998-ban mondta, hogy mindent kezdjünk elölről, ne toldozgassunk-foldozgassunk, és hamar jöttek is az eredmények. Az Öreg mindig előre gondolkodott, azt hiszem, ez a legfontosabb, amit tőle örököltem. Előre gondolkodni, jóval előre, ami sajnos ma nem sok területen jellemző… Szóval, jött a két Verrasztó-gyerek, Dávid és Evelyn, Molnár Ákos, majd egy év múlva Gyurta Dani is csatlakozott a „csodacsapathoz”. Akkoriban nagyon népszerű volt Eduard Baz Csodacsapat című ifjúsági regénye, az alapján nevezte az Öreg csodacsapatnak ezt a társaságot. Az is volt, minden korosztályos csúcsot megdöntöttek a palánták. Gyurta Dani szüleit egyébként le akarták beszélni rólam, de ők nem hagyták magukat. Megnézték egy edzésemet, és mivel jó hangulatúnak találták, és látták, hogy nem vagyok terrorista edző, nálam az ész, a meggyőzés számít, rám bízták Danit.”
Így indult egy fantasztikus, az olimpiai dobogó tetejéig vezető pályafutás – amelyben persze volt csalódás és mélypont is.
„Az athéni olimpia ezüstérméről utólag könnyű azt mondani, hogy számomra nem volt meglepetés, de tényleg évről évre jókorát fejlődött Dani. Miért ne folytatódna ez az olimpián is? Matematikailag benne volt a pakliban az érem, bár nem tettem volna nagy pénzt rá. Hogy mi történt Athén után? Az Öreg nekem mindig azt mondta: ha kérdeznek, ne hablatyolj, az igazat mondd. Sokan azt hitték, hogy Danit megszédítette az élet, a tévés szereplés. Nem! Daninak megváltozott a testi alkata, amivel nem számoltam. Az olimpián 15 éves volt, aztán változott. Arra volt már példa a pályámon, ezért tudtam, hogy egy női úszónál ilyen korban megváltozik a csípő és a mell, más lesz az alkat, de Daninál nem számoltam a változással. Én hibáztam, és a gödörből abban az évben már nem volt kiút. Ki is hagytuk a montreali világbajnokságot, mert nem lett volna értelme egy pofonnak. A következő évben edzőtársaimmal, Kovácshegyi Ferivel és Virth Balázzsal próbáltuk elemezni a helyzetet, és Dani a világranglista nyolcvan- valahányadik helyéről visszajött a harmadikra. Igen ám, de bebizonyosodott, hogy akárcsak betegség után, itt sem jó a túl gyors visszatérés, mert az visszaüt. A nagy akarás, a túlzott görcsösség miatt a 2006-os budapesti Európa-bajnokságon jött a csalódás, Dani nem került döntőbe, ami számomra maga volt a vég! Úgy gondoltam, ezután nincs más hátra, mehetek az aluljáróba gitározni… Dani vigasztalt, hogy ne marcangolja magát, Mester. Kitartott mellettem”.
Amikor megemlítem, hogy az a kiállás a hűség példája volt, gyorsan kijavít.
„Ez nem hűség! Az más. Ez okosság. Egymásban láttuk a megoldást, azt, aki kisegítheti a másikat a bajból. Ezt csak együtt tudtuk megoldani. A kiút Dani számára én voltam, számomra meg ő”.
Valószínűleg így lehet, hiszen megtalálták a megoldást, és Londonban felértek a csúcsra. Amikor szóba hozom beszélgetésünk apropóját, az Év edzője cím elismerést, megint nem „hablatyol”.
„Megérdemelten nyertem. Most mondjam azt, hogy nem volt reális a szavazás? Gyurta Dani és Risztov Éva olimpiai bajnok lett, mellette Dani száz mellen negyedik, és ott van a vegyes váltóban elért ötödik helye is. Tudom, Éva aranyáért sokan „bejelentkeztek”… Én nem kérek nagyobb szeletet a tortából, mint ami nekem jár, de ami jár, azt igen. Éva fél évig nálam készült, akkor ugrott meg az eredménye. Megint azt tudom mondani, mint Dani athéni ezüstjéről: számomra nem volt meglepetés ez a győzelem, mert az edzéseredményei állandóan javultak, dokumentálva van az egész folyamat.”
A két olimpiai bajnok tanítvány mellett beszél a „Kis Gyurtáról”, Gergelyről is, aki ugyanúgy hosszú távra predesztinált, mint Risztov Éva.
„Gergő számára az a jövő, ami Évának a jelen. A tíz kilométer. Igaz, 1500 gyorson is bejuthat az olimpiai döntőbe, de a tíz kilométer felé terelem. Bevallom, nem volt könnyű rávenni erre. Már Rióban is Risztov-féle sikertörténetet írhat Gergő, minden adottsága megvan hozzá: hosszú távon jó lehet, mert technikás és szorgalmas.”
A kis csapat tagjai jól megvannak egymással, beszélgetésünk idején éppen amerikai edzőtáborozásra készülnek.
„Nincs abban semmi ellentmondás, hogy együtt edzünk, hiszen a hosszú távra is medencében kell készülni, nem pedig cápák között. Uszodában lehet megszerezni az állóképességet, én pedig a munka híve vagyok. Egyébként Daninak is nagy az állóképessége, gyorsúszó feladatoknál megy velük, sőt, meg is veri őket. Remekül össze lehet hangolni a különböző versenyzők edzéseit, mert ha a felkészülés egy-egy szakasza különválik, az edzőkollégák segítenek. Az idei nagy feladat Barcelona, a világbajnokság, ahol hosszú táv is lesz, Daninak pedig száz és kétszáz mell. Persze, a kétszáz a hangsúlyos, mert a biztosat a bizonytalanért nem szabad feladni, de a száz is bejöhet. És beszélni kell az ifjúsági Európa-bajnokságról, Kiss Nikolettről is, aki tavaly 800 gyorson második volt, egy évvel idősebben, rutinosabban nyerhet is.”
Az Év edzője a beszélgetés „levezetéseként” mesél szabadidejéről, magánéletéről is.
„Otthon vár Csilla, akivel húsz éve együtt vagyunk, ő is úszóedző. Néha arra is jut idő, hogy sörözzünk a barátokkal, egyébként meg ott a számítógép, böngészem a híreket, nézem a tévét, és néha a gitárt is elő kellene venni… Fiatalon tervezünk, és meg is valósítjuk, idősebb korban is tervezünk ugyan, de már halogatjuk, és nem minden vágyunkat valósítjuk meg. Nagyon szeretem a musicaleket, hatalmas CD-gyűjteményem van, rajongok a Várkonyi-Novai féle Generál együttes számaiért, és moziba is szívesen járok. A Gettómilliomos életem legjobb filmje, nagy igazságról szól: az élet a tanítómester.
Füredi Marianne

Megtekintések száma: 605 | Hozzáadta: admin

Share
Összes hozzászólás: 0





Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]


 


Copyright MyCorp © 2017